Láttam, hogy volt a Tchibonak egy pályázata, ahol arról kellett írni, hogy milyen anyának lenni. Korábban nem láttam, ezért nem írtam. Aztán este el is gondolkodtam ezen. Mittomén milyen... csinálni kell és ha jól csinálja, akkor sok puszit kap az ember. 

Aztán most szombaton nagyon kora délután megvilágosodtam, hogy mikor érzem magam nagyon anyának. Hétvégén mindenképpen. Amikor már pénteken elhatározom, hogy amint kilépek a munkahelyemről, akkor minden ottani dolog elfelejt és jöhet a család. Péntek délután elkezdődik az igen sűrű pihentető hétvége. A fejben van egy terv, hogy mindenképpen kell szabadidős tevékenység a gyerekeknek a fejlődésük érdekében, meg mindenképpen le kell festenem a beépített erkély ronda barna ablakát, mert ugyan 10 évig eltűrtem, de most már egy nappal sem tovább. Mosni is feltétlenül kell, mert tele a szennyes, és kaja is kell, és mivel alig esznek meg valamit hát azt is jól ki kell találni. Ráadásul úgy ennénk már valami olyat, amit viszont ők nem, szóval többfélét fogok készíteni. Talán a könyvtárba is elmegyek még péntek este, mert nem tudom eldönteni egy könyvről, hogy ezt most érdemes végigolvasni a sok svéd névvel, vagy hagyjam a francba. (Nem mentem el) Meg láttam valamelyik katalógusban, hogy lesz roller lesz 9900-ért, ha jól emlékszem az Aldiban, az egyik kölöknek meg még nincs, mindig megy a vita rajta. Szóval kavarognak a teendők. Aztán hazaérek és kezd kitisztulni a kép. Gyerekek itthon. Szomszéd néni átjön, hoz egy nagy zacskó medvehagymát, szuper kis krémlevest lehet belőle csinálni, amit ugyan a gyerekeknek pfúj, de nekem nyami. Csak egy kis főzőtejszín kell hozzá. El is sétálunk a közeli Aldiba megnézni a rollert, meg akkor veszünk tejszínt a levesbe. Elsétálunk minden tájékozódás nélkül, az én emlékeimre alapozva. Roller nem ott lesz, hanem holnap a Lidlben. Jellemző, nem először emlékszem ilyesmire rosszul. Hazafelé még megállunk kávézni, mert van egy pont, amikor kicsit kifogyott az energia. 

Otthon elkezdem a medvehagymából a levesfőzést, amikor konstatálom, hogy tejszínt nem vettünk.  Hát akkor majd holnap. Viszont akciós volt a chips, szóval ma jó fej szülők lehetünk. A leánykámmal megnézünk egy lovas filmet meghitt ölelésekkel, összebújva. A nagynak az ilyesmi pfúúúj. Mese, altató,lefekvés.Én is aludni indulok ma végre korán, de Férj keresztben az ágyon szundikál, szóval ücsörgök az ágy sarkán és nézem Hadházit, jókat röhögök, igyekszem csendben csinálni. Férj félálomban a helyére kerül, én is lefekhetek végre. Most már minden ráér holnapig. 

Csendes reggel, már az ágyban gondolkodom a mai napirenden. Megfőzöm a medvehagyma krémlevest, mert Férj szerzett tejszínt, korán kel, úgyhogy 7-re már a roller is ott van. Kávé, berakom a mosást,aztán a nagy szól, hogy hétfőn nyelvtandoga, nem érti a képző-jel-rag bermuda háromszöget. Ekkor persze minden eldob, add a könyvet. Hú, hát ebből aztán tényleg nehéz megtanulni. Böngésszük a netet, találunk is egy jó oldalt, megnézünk egy videót, nagyjából már érti, majd még párszor megnézzük együtt. Most már tényleg átöltözés festőcuccba és az erkélyt gyorsan letudom. Ezután irány rollerezni, mert a kicsi már nagyon nyaggat. Előtte még kiteregetünk együtt. Útközben megállunk, és a magunkkal vitt két krétával kicsit kidekoráljuk a járdát. 

Hazaérünk. Sokat nem egyeztettünk az ebédről, többminden szóba került, a hűtő tele, de mivel lent a kicsi azt mondta, hogy úgy enne rántott csirkemellet, hát úgy döntöttem, hogy az lesz amit szeret. De mire hazaérek, Férj már segíteni akart és elmosogatott, megpucolta a krumplit a korábban már szóba került krumplistésztához és a szalonnakockák is lepirulva várták, hogy a túróstésztára kerülhessenek. Hú, akkor változik a terv, főzés van ezerrel. Rántott csirkemell készülőben, persze nincs egy darab tojás sem, mert Férj az utolsó kettőből csinált magának medvehagymás rántottát. Mindegy,  Férj harcra kész, leszalad és hoz. Ebben verhetetlen. Tényleg. Addig odarakom a rizst, panírozom a csirkét, odateszem a krumplit, ó, és hát ott vannak a csirkeszárnyak, akkor már azt is bedugom a sütőbe. Sütöm a csirkemellet, főzöm a tésztát a túrónak. Igazából hamar meglett. Közben beszéltünk a barátainkkal, hogy jöjjenek át délután, mert már jól látszik, hogy abból nagy baj lesz, ha ezt mind megesszük a tavaszi diéta kellős közepén, mert mindegyik mennyei lett. 

Naszóval akkor van medvehagyma krémleves, rizs, rántott csirkemell, krumplistészta, túróstészta, sült csirkeszárnyak. Akkor most egyen mindenki, én ráhúzom az erkélyre a második réteget, és ha tényleg jönnek vendégek, akkor nem fogjuk magunkat betegre enni, meg van mentve a család.

 És ekkor még csak szombat délután hn. 3 van, mert festés előtt leültem kicsit írni ezt a lavinát.

Festés letudva. Előtte még meghatódtam, hogy üres a mosógép, szóval valaki kiteregette a második adagot, de korai volt az örömöm, mert én nem raktam be a második adagot. Ok, nem gond, de ma már ne felejtsem el többször a mosást, különben elcseszem a vasárnapot is. 

Végre pihi, kicsit összedobom a lakást és megtáncoltatom a porszívót. A többi hiányosságot most tessék elnézni. Elkezdek nézni egy filmet. Én. Az sem kizárt, hogy romantikus lesz és ezt mindenkinek el kell viselnie!

Persze közben megjöttek a vendégek, de sebaj, estig dumálgattunk és eszegettünk a pici konyhában megint, a gyerekek meg heverésztek a kanapén a kütyüikkel. Mondjuk a konyhában legalább közel van a hűtő meg a mikró.  Vendégek el, mosogatás, mosogatás, mosogatás. Ja, és kiteregetem a mosás, ami megint állt pár órát a gépben. Miután a sokféle kajától lelkiismeret furdalásom támadt, este 8-kor még elindultam futni. Mert ha most nem, akkor megint csak napolom. Volt bennem egy dühös lelkesedés, hogy nagy a seggem, nem jönnek rám a farmerek, és olyan lassúnak és tohonyának érzem magam. Hazaértem frissen üdén mindenféle szívleállás nélkül, egészen meg voltam magammal elégedve. Utána gyors lefekvés, annyira gyors,  hogy félórát énekeltük a kicsivel a most múlik pontosan-t. Aztán én is ágyba, mert megígértem a kicsinek, hogy reggel én is elmegyek vele és megnézem a lovaglását, ami 8-kor kezdőik!!! Vasárnap reggel 8-kor! Kész agyrém. 

Reggel időben felkelek, veszi fel az új pólóját, amit együtt vettünk, szóval felpróbálta, de most közölte, hogy ez nem jó a bőrének!!! De a boltban még jó volt!!!! Na jó, nem leszek ideges. Felvett másik pólót, a bőrével nem kompatibilis újnak meg még kikukáztam a címkéjét, mert mint mondtam, vadiúj. Lovaglás megnéz, szerencsére ott árulnak kávét is, szóval kibírtam. Kicsi ügyes volt, bár szerintem ha korábban lefekszik előző este, akkor még jobban mehetett volna.

Utána elindultunk a Decathlonba, hogy visszacseréljük a pólót. Már a bolt előtt a parkolóban kérdezi meg a Férj, hogy vasárnap nem 10-kor nyit? Hát persze, hogy 10-kor nyit! Irány haza. A korai időponthoz képest nagyon figyelmesen indulás előtt még beraktam az utolsó adag mosnivalót és le is szedtem a szárítót, szóval már csak teregetni kellett. Reggel, miután tegnap végigfőztem egy kifőzde napi menüjét, a nagy kért, hogy had csinálja meg ő az ebédjüket. OK. Akkor süt még egy kis csirkét, sebaj, kell a fehérje az ifjúságnak. Felügyeltem, és mindenféle baleset nélkül tényleg megcsinálta. Király. Tud főzni. 

Ééééés, most jön az a rész, ami az enyém. Már ébredés után tájékoztattam a családot, hogy én ma bizony elmegyek bicajozni teljesen egyedül, mert nem vagyok hajlandó a gyerekekkel gyökkettővel tekerni a környéken és 10 perc után az elfáradtam kezdetű monológot hallgatni. Szóval felkerekedtem. Kitekertem Szentendrére, ami oda-vissza 40 km. Úgy kb. félúton kezdtem bánni, mert ugyan ki akartam fáradni, de hát az nagyon fárasztó.

Mindenesetre hazaértem. Itthon a tegnapi maradékokból pótoltam az elveszett energiáimat, kicsit élveztem a jóleső fáradtság érzését és elkezdtem tanulni az ötödikes nyelvtant, hogy ne bénázzak a gyerek előtt.  Bár egészen bizonyos vagyok benne, hogy soha az életben, még részegen és belőve sem jut majd eszébe, hogy a szavakat szótőre és toldalékokra (képző, jel, rag) bontsa. Arra meg végképp nem fog vetemedni, hogy meghatározza a képzők, jelek, ragok fajtáját. 

Amíg távol voltam, addig Férj kiparancsolta az aprókat a napra, elsétáltak a nyugati téri Decathlonba, kicserélték a pólót és miután reggel és tegnap is főztünk, az útközben hirtelen kiürült szervezetüket feltöltötte a Mekiben. Hát szép,mondhatom. 

Amíg én nyelvtanból képeztem magam, addig Férj adott nekik vacsorát, a csirkét ugye már reggel megcsinálta a nagy és ebédre nem sikerült megenni. Vacsora után még felvágtak pár paradicsomot maguknak... vacsora utáni vacsora gyanánt. A menjetek fürödni vezényszót nem ismerik, semmi reakció. Fél nyolc van. Most menjek át agresszívbe, vagy nézegessem őket, hogy milyen aranyosak, mert éppen nagy egyetértés van és nem veszekednek. Várok. Hulla fáradt vagyok, nem csinálok semmit, csak szép nyugodtan az ismétlés művészetét gyakorolva néhány percenként szeretettől csöpögő búgó hangon megkérem őket, hogy menjenek fürödni. Meg tájékoztatom őket, hogy a kanapé nem szennyestartó. Jesszusom, ezek elmentek fürdeni és nincs szennyes a kanapén!!! Azt hiszem minden sínen van. Akkorakirályanyavagyok! De még milyen! 10 perc múlva mindketten tisztán és kacarászva jönnek elő és állítólag használtak tusfürdőt is. Őrület! Nagy tájékoztat este 8-kor mintegy mellékesen: Töriből kell  egy plakát keddre az uradalomról.... Jó, nem akadok ki, persze, hogy segítek... add a törikönyvet. Ha nem fekszenek le 10 percen belül, akkor még eszébe fog jutni valami, amit nekem kell megoldani. Mindegy. Megoldjuk. Férj hoz egy pohár vermuthot, valószínűleg úgy érzi, hogy rám fér. Jól érzi.

Kb. ezt jelenti számomra, az anyaság