Igen, ez egy tornazsák. Pontosabban tornazsák II., mert az elsőt az első hónapban hagyta el kompletten, az iskolában, minden vadiúj tartalmával együtt. Naszóval, ez a tornazsák rendelkezett rendes, összehúzásra és szállításra alkalmas zsinórral. Aztán egy  pénteken így jött haza, zsinórtalanul, csupaszon, vagyis mégsem, az egyik fülre volt kötözve egy 30cm-es darab, amit mintha elvágtak volna. Nyilván rákérdeztem a nagyobbik magzatnál, hogy 

- Mi a fene történt a tornazsákoddal?!?!?!?!?!?!!?

- Elszakadt.

- ??????

Ugye elhiszitek, hogy nem egy varrócérna volt belefűzve. Rendes, vastag, elszakíthatatlan műanyag zsinór. Persze ne gondolja azt a magzat, hogy nem hiszek neki. Leszedtem azt a 30 centis darabot ami még megmaradt, és megkértem az ezek szerint szupererővel bíró gyermeket, hogy legyen kedves a szemem láttára elszakítani, mert ha mégis el tudja szakítani, akkor bizony soha többet nem kell iskolába mennie, kiaknázzuk ezt a hihetetlen tehetségét, majd ráér magántanulóként elvégezni a 8 osztályt, hogy mégis meglegyen.

Ekkor már volt némi mosoly az arcán, de azért becsülettel megpróbálta. Sajnos most pont elhagyta az ereje, vagy a csillagok állása nem volt megfelelő, de nem sikerült a mutatvány. Megcsillogtattam helyszínelői képességemet, és felvetettem, hogy szerintem ezt a zsinórt elvágták ollóval. Na ekkor jött a beismerés:

- Anya, TE úgy rákötözted az iskolatáskámra, hogy nem tudtam leszedni, ezért le kellett vágnom ollóval!!!

- ??????????? Nem is kötöztem rá!!!

Nagyon jól emlékeztem, hogy nem kötöztem rá. Ő meg nagyon jól emlékezett, hogy rákötöztem. Talán valóban szenilis lettem, és elfelejtettem, hogy a reggeli rohanások közepette aznap tényleg leültem az előszoba közepére és kicsit elszöszmötöltem azzal, hogy alaposan rákötözzem a tornazsákját az iskolatáskájára. Mondjuk szerintem a héten szinte minden nap hamarabb mentem el, mint ahogy ők az iskolába indultak volna, na de ez nem kifogás, megcsinálhattam ezt a mutatványt előtte is, vagy éjjel, míg aludtak. A nyomozást itt le is zártam. Nyilván mentséget próbált keresni a tettére elég bénán, de díjazom, hogy legalább mentette a bőrét, nem ugrott önként a halálba.

Szerzett nekem ezzel egy kellemes félórát, amikor az otthon rendelkezésre álló szárítókötélből újrazsinóroztam a tornazsákot, a youtube-on csomózási technikák után kutatva megtaláltam a legtökéletesebbet és semmit nem bízván a véletlenre még össze is varrtam az elkészült csomót. 

Persze nem lehetek abban biztos, hogy ez nem fordul majd elő újra, ezért tájékoztattam róla, hogy ennek az akciónak a megismétlése bizony a rövid élet titka. Mármint a levágásé. Mert ugye mi van, ha én, a szenilis anya éjszaka alvajárás közben újra csomózásra adom a fejem. 

Mindenesetre most eggyel több a teendő reggel: Ellenőriznem kell, hogy nem kötöztem e össze éjjel a tornazsákot és az iskolatáskával.