Egy tavalyi eset tőlem:

Ülök a kanapén, kezemben egy újság, lapozgatom, nézegetem. Találok egy számomra érdekes, de elég kicsi képet, majd a tabletezők rutinjával teszem máris a mutató és hüvelykujjamat a képre és próbálom kinagyítani ... egy újságban!!!
 És esküszöm, egy pillanat tört részéig még bosszankodom is, hogy milyen lassú ez a vacak.

És egy friss, ami már a Férj műve:

Ülünk az autóban, utazunk, a gyerekek hátul ülnek. A nagyobbik gyermek mesélni próbál valamit arról, amit épp olvasott, de nem halljuk elég jól. Férj rutinszerűen nyomogatja a kormánykapcsoló hangerőszabályzóját, hogy felhangosítsa .... a gyereket. Aztán kapcsol. A gyermek hangerejét sajnos még mindig nem lehet ilyen korszerű eszközökkel szabályozni. Pedig igény az lenne rá.